10. Rész

 Nem, nem csókolhatom meg Pierre-t megint! Az agyam zakatolt, én pedig kezdtem pánikba esni, hiszen a kísértés óriási volt. Meg akartam tenni. Újra érezni akartam a puha száját az enyémen, de tudtam, hogy nem szabad. Pokoli erőfeszítés árán hátraléptem tőle és lerogytam a kanapéra.

   Néhány perc múlva Chuck lépett mellém egy újabb Sex On The Beach-el a kezében, amit felém tartott.

- Komolyan, tényleg kezdem azt hinni, hogy csak le akartok itatni. –néztem rá hitetlenkedve. -Öt percnél tovább nem volt még üres a poharam.

- De hát BULI VAAAAN! –ordította Jeff a hátunk mögül és vadul ugrálni kezdett.

  Pierre ismét előkerült és táncolni akart velem, de őszintén már nem igazán éreztem elég stabilnak magam hozzá. Valahogy felkeltem a kanapéról, és az ajtó felé vettem az irányt. Pierre persze utánam jött és ugyan ő sem volt kevésbé részeg, de azért segített járni. Nem figyeltem, merre visz, csak akkor, amikor leérkeztünk egy lépcsőn, ahol még soha sem jártam. Normál esetben most kezdenék bepánikolni, de az alkohol és Pierre közelsége miatt valahogy mégis biztonságban éreztem magam. Mikor hirtelen megállt, nekem majdnem sikerült elesnem, de végül megtartott és én körülnéztem a sötét helységben.

- Hol vagyunk? –tettem fel neki a kérdést, mire a fal felé nyúlt és kitapogatott egy villanykapcsolót. Mikor a szemem megszokta a fényt, elámultam az elém táruló látványtól. A házuk alagsorában ugyanis egy komplett beépített medence  volt, hívogató kék vízzel.

- Na? Hogy tetszik? –kérdezte Pierre vigyorogva.

- Úristen… én miért nem tudtam erről? Ez még az Xboxnál is jobb! –lelkesedtem és a víz széléhez szaladtam. Ahhoz viszont nem voltam eléggé józan, hogy meg is álljak ott, úgyhogy belezuhantam a langyos vízbe és levegő után kapkodva próbáltam elérni a medence szélét. Pierre persze tartotta a kezét, hogy kihúzzon, de végül ő is elvesztette az egyensúlyát és mellettem kötött ki. Néhány percig meglepődve lihegtünk, aztán mindkettőnkből kitört a röhögés.

- A sminked… -nevetett Pierre. –Kicsit… elfolyt.

- Nem érdekel. –válaszoltam neki és a víz alá merülve megpróbáltam eltűntetni a maradékot.

  Pierre intett, hogy kövessem és a másik part felé kezdett úszni, ahol néhány gumimatrac hevert. Mikor kimásztunk a vízből, éreztem, hogy nem sokáig bírom ébren, de azért igyekeztem tartani magam. Közben Pierre ledobta a csuromvizes pólóját a földre és behajította az egyik óriási kétszemélyes matracot a vízbe.

- Mit szólsz egy kis pihenéshez? –küldött felém egy ellenállhatatlan félmosolyt, amitől azonnal kiment a fejemből minden ellenérv. Úgy döntöttem, megszabadulok a fekete ruhámtól és inkább fehérneműben maradok, mivel kényelmesebbnek és célszerűbbnek ítéltem. Bizonytalanul rámásztam a matracra és arrébb csúsztam, hogy helyet engedjek Pierre-nek.

   Mikor már mindketten egymással szemben ültünk, Pierre ellökte a matracot a medence szélétől és felém fordult. Mikor rájött, hogy mindössze egy bugyi és melltartó van rajtam, szemérmetlenül bámulni kezdett, mire egyből megbántam a ruhám levetését illető ötletem és legszívesebben visszavettem volna… ha közelebb lettünk volna a parthoz. Végül úgy döntöttem, nem foglalkozok a kíváncsi tekintetével és hasra feküdtem. A sodródástól, na meg a töménytelen alkoholmennyiségtől kicsit bizonytalan voltam, ráadásul émelyegtem is, de próbáltam ezeket a tényezőket is a fáradtsággal együtt figyelmen kívül hagyni. Közben, valahol a medence közepén megálltunk, Pierre pedig mellém feküdt és szótlanul bámulta a vizet.

- Ti… mióta vagytok híresek? –kérdeztem végül, hogy megtörjem a kínos csendet.

- Igazából a második albumunk kiadása után kezdtek el érdeklődni a zenénk iránt… és mivel nemrég adtuk ki a harmadikat, most egyre nagyobb a felhajtás is körülöttünk. –magyarázta, és valahogy úgy tűnt, mintha ez nem tenné annyira boldoggá.

- De mi a baj, Pierre? Az emberek szeretnek titeket!

- Persze, de nem önmagunkért! Egy szórakozóhelyre sem mehetünk el anélkül, hogy szembe ne kerülnénk néhány fanatikus lánnyal, akikről gyakran azt sem lehet megállapítani, hogy elmúltak-e 18 évesek és ránk vetik magunkat. Az exbarátnőkről nem is beszélve, akik úgy próbálnak bosszút állni, hogy lejáratnak minket a média előtt… Persze, mindezekért kárpótol egy koncert, ahol ezrek kiáltozzák a neved, de néha nagyon elegem van a sajtóból.

  Elgondolkoztam Pierre szavain. Ugyan az agyam nem forgott úgy, ahogy kellett volna, de át tudtam érezni a problémáját. Én nem tudnám kezelni, ha híres lennék. Mivel nem tudtam válaszolni neki, inkább közelebb húzódtam hozzá és megsimítottam a hátát.

- Tudod, nagyon boldog voltam, amikor rájöttem, hogy nem ismersz minket. –folytatta és tudtam, hogy a megismerkedésünk éjszakájára gondol. –Végre egy gyönyörű lány, aki nem a hírnévért van velem… Igazából nagyon örülök, hogy itt ragadtál.

  Gyönyörűnek nevezett. Ez kezdi túllépni a barátság határait, és az pedig főként idegesített, hogy ez nekem túlságosan is tetszett. Nem kerülhetek közelebb Pierre-hez. Nem, és már így is túl messzire mentünk. Odafordultam hozzá, hogy ezt közöljem vele, mielőtt valami olyant teszünk, amit mindketten megbánunk majd. Mikor azonban ránéztem, valami megváltozott. Az őszintesége meglepett, de ugyanakkor nagyon jólesett, hogy elmondta nekem ezeket a dolgokat, hiszen ezek szerint megbízik bennem.

   A kezeim elzsibbadtak a könyököléstől, így inkább felültem. Nem tudtam, hogy kezdjek neki a mondanivalómnak, csak néztem Pierre arcát és győzködtem magam, hogy az lesz a legjobb, ha elutasítom.

- Pierre… -próbálkoztam, mire a csokoládébarna szempár az enyémbe fúródott. –Én… én..

- Viv. –suttogta és fölém hajolt, mire automatikusan a matracra hanyatlottam.

- Pierre, én nem… -tettem még egy utolsó próbálkozást, amit figyelmen kívül hagyott. Ledermedve figyeltem ahogy közeledik hozzám és rájöttem, hogy de igen. Ez az, amit akarok. Mikor megcsókolt, az agyam teljesen kikapcsolt és a testem átvette az irányítást. A hajába túrtam és annyira közel húztam magamhoz, amennyire csak lehetséges volt. Ő nem úgy nézett ki, mint aki abba akarná hagyni, amit csinál, inkább még hevesebbek lettek a csókjai.  És végre boldog voltam. Pierre teljesen a matrachoz préselt és éppen azon kezdtem el aggódni, hogy a vízbe esünk. De akármennyire is felpörgettek az események, álmos voltam. Nagyon… nagyon álmos voltam. De nem akartam elengedni Pierre-t és ő sem szándékozott leszállni rólam. Csak… jó volt ott lenni.