Újra, meg újra megcsókolt, én pedig
belefelejtkeztem az édes élménybe. Charles ehhez képest semmi volt, a két érzés
pedig össze nem hasonlítható. Pierre mellett titokzatosság, spontaneitás és
biztonság vett körül, ami fantasztikus volt. Már bántam, hogy egy
szórakozóhelyen történt mindez, hiszen ez annyit jelent, hogy nem lesz
folytatása. De akkor még ez sem számított, csak a pillanat, amit megéltünk. Nem
érdekelt, hogy Charles és Brigitte együtt vannak, tőlem akkor már születhetett
volna egy rakat gyerekük is, az sem zavart volna, míg Pierre-el vagyok. A
kezemmel közelebb húztam magamhoz a fejét, ő pedig cserébe még szorosabban
szorított.
- Mmmm…
-sóhajtottam, mire válaszul még néhányszor megcsókolt, én pedig fellegekben
éreztem magam
Így telt az este, táncoltunk és
csókolóztunk, mint két kamasz, de nem zavart a tudat, mert akkor annak is
éreztem magam. Később viszont kezdett
eluralkodni rajtam a fáradtság, de ez hidegen hagyott abban a pillanatban. Pierre
egyre szenvedélyesebb lett, a nyakamat kezdte el puszilgatni, én pedig úgy éreztem,
elolvadok a karjaiban. Mikor valahogy sikerült szabaddá tennem a számat
(legnagyobb sajnálatára), azt súgtam a fülébe:
- Mi lenne…
ha ezt valami nyugodtabb helyen folytatnánk?
- Jól hangzik…
-mondta, majd kézen fogott és a kijárat felé vezetett. Kilépés előtt még
odaintett két srácnak, akik valami lányokkal beszélgettek, aztán megcsapott
a hűvös nyári éjszaka illata. Egy pillanatra megborzongtam, amit észrevett,
megsimította a karom és újra megcsókolt.
Hamar kiszúrtunk egy taxit, amit sikerült
leintenünk, majd Pierre segített beszállni a hátsó ülésre és beült mellém. Bemondott
a sofőrnek egy ismeretlen címet és folytatta, amit elkezdtünk. Pontosan úgy viselkedtünk,
mint valami tinédzserek, akikben túltengnek a hormonok és nem tudják fékezni
magukat. Nem mintha ez szándékunkban állt volna, így a húszperces taxiutat
konkrétan végigsmároltuk. És semmi bűntudat nem volt bennünk emiatt.
A sofőr lefékezett egy óriási villa előtt.
Pierre fizetett és kiszálltunk.
- Úristen,
Pierre, ez… te itt laksz? –suttogtam elámulva.
-Igen,
Vivienne, itt lakok. Ne legyél ennyire meglepődve. –simított végig ismét a
nyakamon, amitől elállt a lélegzetem. –Egyébként nem egyedül lakom itt, hanem…
néhány barátommal.
-Ők voltak
azok, akikkel jöttél? Négyen lakjátok ezt az óriási helyet?
-Ömm…igen.
Amúgy meg ötön, csak Jeffet itthon hagytuk ma este. Na, gyere, nézd meg
belülről is! –mosolyodott el és kézen fogott. –A francba! –tapogatta meg a
zsebeit néhány másodperc múlva. –Davidnél van a kulcsom! –nevette el magát, én
pedig próbáltam memorizálni a hallott neveket.
-Hmm, ha ezt
előbb tudtam volna, hozzám is mehettünk volna, ha nem zavar, hogy éppen egy
hotelban lakom…
-Ugyan már,
nincs semmi, ami zavarna benned! Azt hiszem, fel kell hívjuk Jeff-et, bár
éjjel négykor nem hiszem, hogy értékelni fogja. Válaszul újra megcsókoltam.
Pierre elővette a telefonját, pötyögött
rajta valamit és a füléhez emelte a készüléket.
-Halló…
Szia, Jeff, én vagyok. Tudom, ne haragudj, hogy felköltöttelek, de Davidnél
maradt a kulcsom és be szeretnék…be szeretnénk menni. Jó, értem, tényleg
sajnálom, de azért most már beengedhetnél, haver. Kösz. –mondta és eltette a
telefont, mire végszóra kattant a kapu.
-Gyere, menjünk! –húzott maga után, én pedig
engedtem neki. A küszöbben sikerült elbotlanom, úgyhogy a további zuhanásaimat
megelőzően felkapott és a karjaiban vitt fel az emeletre. Ott a vállával döntötte
be a szobaajtót és óvatosan lerakott az ágyra. Fölém hajolt és csókolgatni
kezdte a nyakam, mire én lehúztam a pólóját. Ő is elkezdte felcsúsztatni az
amúgy is rövid ruhámat, miközben egy pillanatra sem szakította el tőlem a
száját.
Mindkét cipőmet lerúgtam és nekifogtam
kigombolni a nadrágját, amit egy elégedett sóhajjal vett tudomásul. Közben
megemeltem a csípőm, hogy teljesen le tudja venni rólam a ruhámat, ami a földön
landolt. Mindössze fehérnemű maradt rajtam, mikor megakadt a szemem a
felsőtestén. Atyaég, ennél jobban nem is alakulhatott volna ez az este! A
kidolgozott hasizmai még jobban megfeszültek, mikor nekilátott kikapcsolni a
melltartóm pántját. Nekem közben sikerült teljesen megszabadítanom őt a
nadrágjától, ami tompa puffanással esett a földre. Néhány másodperc múlva már
mindketten teljesen meztelenek voltunk, ő pedig végigcsókolta a testem minden
tájékát. Én még intenzívebben csókoltam, mint eddig és már alig vártam, hogy
megtörténjen. Nem kellett sokáig várnom és az érzés mindenért kárpótolt, ami az
elmúlt napokban történt velem. Halkakat sóhajtottam, miközben a csípőnk egy
ritmusra mozgott. A sóhajaim, az övéivel
együtt hangosabbá és hangosabbá váltak, s amikor vége lett, elégedetten és
nagyon-nagyon boldogan hanyatlottam a párnára. Ő legurult rólam, még egyszer,
utoljára megcsókolt és elnyomta az álom. Nekem sem kellett több, a sok pia,
csalódás és boldogság után azonnal sikerült elaludnom, közben pedig arra
gondoltam, hogy mennyi esélye lehet annak, hogy egy ilyen pokoli nap ennyire
fantasztikussá váljon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése