- Mi… -forgott az agyam valami elfogadható magyarázat után
kutatva, miközben az arcom vérvörösen égett. –Izé…
- Az előbb értünk haza. –szólt közbe Pierre, kerülve a
többiek tekintetét. –Ti hol voltatok? Nem úgy volt, hogy itt találkozunk… olyan
három órája?
- Pierre. –nevette el magát David. –Ne próbáld bemesélni
nekem, hogy most értetek haza. Először is, nem tudom elképzelni, hogy Viv egy
szál férfipólóban ment volna ki az utcára. Másodjára… nem rajtad volt
véletlenül ugyanez a póló, mikor délelőtt hazajöttél? Apropó, azóta sem tudjuk,
éjjel hol voltál… -mosolyodott el sejtelmesen. –Mi egyébént végig itthon
voltunk, csak meguntuk a rátok várakozást és lementünk a medencéhez.
- Oh… -ennyi telt Pierre-től, mire David vigyora még
szélesebbre nőtt.
- Na, ki vele, mi történik? –szállt be Jeff is a
beszélgetésbe.
- Nem egyértelmű, haver? –torkollta le Seb. –Pierre és Viv szórakoztak
egyet odafent. –nézett felénk egy szemtelen vigyorral, amitől csak még vörösebbé
vált az arcom.
- Az nem úgy… -tettem egy utolsó próbálkozást, de én is
beláttam, hogy nincs elfogadható magyarázat a helyzetünkre. –Oké… szóval lehet,
hogy… khm, történt valami…
- TUDTAM! –kiáltott fel David boldogan, amit eleinte nem
igazán értettem, aztán Chuck kelletlenül előhúzott egy tízdollárost a zsebéből
és felé nyújotta. Pierre ennek láttán kínosan röhögni kezdett, én pedig a
kezembe temettem az arcom.
- Komolyan fogadtatok? –kérdeztem rá az egyértelműre.
- Naná. –vigyorgott David, mintha ez magától érthetődő lenne.
–Én megmondtam, hogy egy héten belül ismét egy ágyban köttök ki, de Chuck nem
akart hinni nekem.
- Amber, te miért nem szólsz semmit? - nézett Seb a csendesen
mosolygó lány fele.
- Ugyan már, azt hiszitek, nem tudtam róla? –nevette el ő is
magát. –Láttátok volna az arcukat a reggel, mikor rájuk nyitottam… -kezdett
neki a sztorinak. Oké, ez ennél kínosabbá már nem is válhatna.
- Micsoda? –vonta fel a szemöldökét Jeff. –Szóval tényleg
Viv-nél voltál az éjjel?
- Jeff, lassú a felfogásod. –veregette őt hátba David, de
azért ő is kíváncsian várta a részleteket.
- Egyébként… -köszörültem meg a torkom. –Tegnap este Pierre
csak mint barát volt nálam.
- Úgy érted extrákkal? –röhögött Jeff.
- Nem, úgy értem, abszolút semmi nem történt. –vágtam közbe,
mielőtt Jeff fantáziája túlpörgött volna. –Legalábbis… akkor.
- Értjük, Viv. –ölelt át két karral Seb. –Csak szivatunk.
- Esetleg más említésre méltó dolog? –vigyorgott David, újabb
pletykákra várva.
- Ami azt illeti, akad. –vette át Pierre a szót, én pedig
nagyot nyeltem. Francba. El is felejtkeztem a délutániról. –Szóval ma
elvittem Viv-et a KFC-be…
- Haver, KFC első randinak? –háborodott fel nevetve Chuck.
- Számomra tökéletes választás. –mosolyodtam el halványan.
- Annyira azért nem volt az… -folytatta Pierre. –Ugyanis volt
alkalmunk összefutni egy lesifotóssal.
- Basszus. –szisszent fel Seb. –Lefényképezett?
- Le. –sóhajtott Pierre.
- Figyelj, megmondjuk nekik, hogy csak leültél beszélgetni
egy rajongóval, vagy összefutottál egy ismerőssel... –vágott közbe David.
- Uhh… -nyeltem nagyot. –Az nem fog összejönni.
- Miért?
- Mert a képen épp megcsókolom Pierre-t. –fejeztem be, várva
a reakciókra, amik nem maradtak el.
- Viv! –vakarta meg a fejét Seb. –Ugye tudod…
- Tudom, végem. –válaszoltam neki, mire Pierre végigsimított
a karomon. A kifejezetten nyomottá vált hangulatű csöndet a Pierre telefonjából
megszólaló „What’s My Age Again” törte meg.
- Ez Patrick, kíváncsi vagyok, mire jutott. –tápszkodott fel
a földről és kiment telefonálni.
- Szóval, Viv… -nézett rám Chuck. –Biztos vagy ebben… az
egészben?
- Jajj, Chuck. –túrtam a hajamba kissé feszülten, azon
gondolkozva, hogy Patrick vajon milyen hírekről számol be Pierre-nek. –Igen,
elég biztos vagyok. Fogalmam sincs, mit érzek Pierre iránt, de annyi tény, hogy
érzek valamit. Szóval… igen.
- Ezt jó hallani. –mosolyodott el Chuck. –Michelle után nem
igazán láttam ilyen felszabadultnak, mint veled, örülök, hogy visszakaptuk a
régi Pierre-t.
Viszonoztam a
mosolyt és éppen válaszr nyitottam volna a számat, mikor Pierre belépett a
szobába, kezében a telefont szorongatva. Az arcán vegyes arkifejezések
tükröződtek, így nem tudtam megállapítani, hogy jó hírt kapott-e vagy rosszat.
- Patricknak sikerült kideríteni, melyik újság fotósa
készítette a fényképet. –mondta. –Az újság szerkesztői nem hajlandóak
tárgyalni, viszont a kép csak hétfőn jelenik meg.
Szóval nem sikerült
megszerezni a fotót. De ma csütörtök… még négy nap van hétfőig. Ez még mindig
jobb, mint amire számítottam.
- Szóval még van négy nap anonimitásom? –kérdeztem
vigyorogva. Pierre megkönnyebbülten nézett felém, gondolom nem számított arra,
hogy vidáman fogadom majd a hírt.
- Pontosan. Használd ki! –puszilt arcon.
- Úgy lesz. –mosolyogtam rá, mire végigsimított a hajamon és
gyengéden megcsókolt.
- Ne már! –szakította félbe a pillanatot Seb hangja. –Ezentúl
ez lesz?
- Ja, gondoljatok a szingli társaitokra. –tette hozzá Jeff.
–Magányos vagyok. Seb, akarsz smárolni? –kérdezte röhögve és csücsörítve
közeledni kezdett a mellette ülő Seb felé. Ő nevetve lökte félre Jeffet, aki
elvesztve az egyensúlyát a földön kötött ki.
- Senki sem szeret. –biggyesztette le Jeff az ajkát, és a
látványtól még jobban nevetnem kellett.
- Dehogynem szeretünk. –húzta fel David a földön fetrengő
gitárost. –Csak nem „úgy”.
- Jaj, David, ne tagadd már. –kapcsolódott be Pierre is a
szivatásba.
- Hallgass, Pierre, csak féltékeny vagy. –válaszolt neki
Jeff.
- Igazad van, pokoli féltékeny vagyok. Milyen
hajkondícionállót használsz?
- Jobbat, mint te. –nyújtotta ki a nyelvét Jeff és
mindkettőjükből kitört a röhögés.
- Figyeljetek, srácok... –szólalt meg egy idő után Pierre.
–Vivvel még tegnap beszéltünk arról, hogy elmehetnénk valahova nyaralni. Mit
szóltok, ha még hétfő előtt elhúzunk?
- Okos. –jelentette ki David.
- Én benne lennék. –tette hozzá Amber is.
- Felőlem pedig akár most is indulhatunk! –vigyorgott Seb is
az ötlet hallatán.
- Viv? –nézett rám Pierre.
- Persze! –nevettem el magam.
- Akkor mindenki benne van? –húzta az ölébe Pierre a
laptopját és beütötte egy utazási iroda címét. –Szóval hova megyünk?
- Vízpart közelébe és valami meleg helyre. –vágta rá Seb.
- Esetleg valami pontosabb elképzelés?
- Hawaii? –kérdezte reménykedve Jeff.
- Már megint? Inkább Florida. –mosolygott Chuck.
- Malibu?
- Bahamák!
- Barbados.
- Honolulu!
Mindenki Pierre
fülébe kiabálta a képtelenebbnél képtelenebb javaslatait, ő pedig csak kapkodta
a fejét az emberek közt. Végül rajtam állapodott meg a tekintete és mosolyra
húzta a száját.
- Viv?
- Én… izé, nem tudom. –sütöttem le a szemem. – Vagyis… ezek
mindegyike olyan jól hangzik. Te hova mennél?
- A-a, nem könnyítem meg a dolgod! –vigyorgott Pierre. -Ha
ennyire nincs ötleted, válassz az eddigiek közül.
- Akkor… talán… Bahamák? –haraptam az ajkamba. Pierre fél
karral átölelt és egy puszit nyomott a homlokomra, miközben a többiek felé
fordult.
- Gyerekek, megyünk a Bahamákra!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése